A Zentai Magyar Kamaraszínház legújabb bemutatója.
Szereplők:
Rippafratta lovag – Dévai Zoltán;
A lovag szolgája – Papp Arnold;
Forlipopoli, őrgróf – Nešić Máté;
Albafiorita, gróf – Virág György;
Mirandolina, fogadósnő – Lőrinc Tímea (Pataki Gyűrű-díjas);
Fabrizio, a fogadó pincére – Szilágyi Áron;
Ortensia, színésznő – Verebes Judit;
Ének-mentor: Koncz Éva;
Jelmez: Janovics Erika;
Díszlet: Mészáros Tibor;
Rendező: Mészáros Tibor.
„ – Ki hordja otthon a nadrágot, Uram?
– Én…és én is mosom és vasalom.”
(Denis Thatcher)
„Ebben a fogadóban minden férfi annak a nőnek a szoknyájára vadászik, aki a nadrágot hordja. Hisz az elérhetetlen, megfoghatatlan, megszerezhetetlen mindig a legizgalmasabb.
Mirandolina, a fogadósnő pont ilyen. Pikírt, nyersen pimasz őszinteségével mindenkit megbabonáz, elegáns parázs-varázsa minden szívet lángra lobbant. Azaz majdnem mindet. Hiszen a megállíthatatlan ágyúgolyó egyszer csak találkozik a ledönthetetlen fallal. S hogy mi lesz ebből a paradoxonból? Természetesen vígjáték. Goldoni módra. Hiszen egy szoknya meg egy nadrág az pont két dudás egy csárdában.
Háború ez – az idők kezdetével megegyező – férfi és nő között azért a bizonyos nadrágért, konok bizonygatása annak, érhet-e többet egyik, avagy a másik nem. De hiába a sziszifuszi csatározás, végül úgyis a szív diktál.”
(Mészáros Tibor)