Gere Lídia filmvetítéssel egybekötött úti élménybeszámolója.
"Dzsódhpur az egykori Marvár állam fővárosa, 850 000 lakosával Rádzsasztán állam második legnagyobb települése. Dzsódhpurt a kékre festett házai miatt gyakran a Kék Városnak is hívják. A kék házikók a Mehrangarh-erődöt ölelik körbe. Hogy az erődváros lakói házaikat miért festették be a kék szín különböző árnyalataival, nem teljesen egyértelmű. A legtöbben abban hisznek, hogy ez az indiai kasztrendszerhez kapcsolódhatott. A legmagasabb kaszt tagjai, a bráhminok (ide tartoznak: a nevelők, a tanítók, a törvényhozók, a tudósok, a papok és a prédikátorok) úgy gondolták, hogy ha házaik falát kék színűre festik, akkor így megjelölik az állandó lakhelyüket, és megkülönböztetik magukat a társadalom többi részétől. Azonban a lakosság más csoportjai is követték ezt a szokást. Dzsódhpur lakossága azóta is kitartóan fenntartja ezt a hagyományt. Az otthonok ezért állítólag hűvösebbek.
A város a sivatag tövében, alacsony homokkődombon áll. 10 km hosszú fal védi és határolja el a homoktól.
A város mögött lévő sziklás magaslat uralja a tájat, csúcsán tekintélyes erőd áll.
Dzsódhpur a romantikát és Rádzsasztán régi feudális fényét sugározza. A várost 1459-ben alapította Ráo Dzsodha, a Marvár Fejedelemség rathor királya. Természetesen magárol nevezte el először Dzsódhgárnak. A XVI. században a kereskedelemből meggazdagodó város az akkori legnagyobb fejedelemség fővárosa. Az itt megtelepült gazdag kereskedők, a marvárik utódai ma is számos vezető kereskedelmi vállalatot irányítanak.
A városban érezhető a dicső múlt jelenléte. A paloták, az erődök, a templomok és más elegáns építészeti emlékművek erre emlékeztetik az ide látogatót.
Két napig csodáltuk Dzsódhpur palotáit. A második napon nagy élményben lehetett részünk, hiszen részt vehettünk egy hercegi esküvőn, amelyet elegáns szállodánkban tartottak. Mivel rajtunk kívül más turista nem tartózkodott itt, egy jóképű fiatal rádzsput meghívott bennünket is a különleges szertartásra. A 300 vendég között mi voltunk az egzotikus különlegességek. Többet filmeztek bennünket mint a fiatal párt!
Rádzsasztán – a Királyok lakhelye (a rádzsputok jelentése: királyfik) – még ma is történelmi múltjából él. Maharadzsái – jelentése: nagy király –, hiába fosztotta meg a törvény hatalmuktól, ma is erős urak. A címet csak a legidősebb fiú örökli. Az ősi harcos kaszt, a ksatriják leszármazottai a rádzsputok, kiknek lovagiasságárol és vitézségéről mondák regélnek.
A fiatalokat a szülők hozzák össze. Sokszor az esküvő előtt nem is látják egymást, és az órákig tartó ceremónia alatt a menyasszonyt fátylakkal, ékszerekkel, ruhakölteményekkel takarják el. Mivel a hindu hölgyek általában szépek, nem éri a vőlegényt csalodás, mikor kicsomagolja immár feleségét az ünnepség után. Általában a házasságok harmonikusak, úgy látszik a tapasztalt szülők jobban tudják, mi teszi boldoggá gyermekeiket, mint saját maguk.
A rádzsputok kedvelik az élénk színeket, öltözékük festői. A férfiak jellegzetes fejfedője a rózsaszín vagy sárga csőrös turbán, a pagri. A nők öltözéke földig érő szoknya, könyökig érő ujjú mellény, amelyre méteres hosszúságú köppenyt öltenek. A gazdag, elökelő asszonyokat hagyományos ékszerek borítják a szó szoros értelmében tetőtől talpig, de a szegények is szeretik az olcsóbb, de színes tarka díszeket.
A gyönyörűen kivilágított parkban egy mesevilágban éreztük magunkat."