EGY ZENTAI, DE RABBIKÉNT VÁCI: SILBERSTEIN JESÁJÁ | Vajdasági Magyar Kulturális Kalauz

EGY ZENTAI, DE RABBIKÉNT VÁCI: SILBERSTEIN JESÁJÁ

p, 2019-01-25 17:00

Pejin Attila történész, muzeológus előadása a holokauszt nemzetközi emléknapja alkalmából.

Az utóbbi időben szinte minden évre jut legalább egy jelentős zentai jubileum. 2018-ban a szefárd rítusú ortodox (közbeszédben „Kis”) zsinagóga építésének 90. évfordulójára emlékeztünk, mert bár nem nagy, kerek évszámról van szó, mégis megérdemli ezúttal a külön figyelmet, hiszen egyrészt a bácskai Tisza-mente utolsó még meglevő zsinagógájáról van szó, másrészt pedig jelentős tartalmi funkcióváltásra és felújításra kerülhet sor, ha – reményeink szerint – teljesülnek a megtett ígéretek. Előadásunkban mégsem elsősorban az épületről beszélnénk (bár természetesen néhány vele kapcsolatos érdekességről igen), inkább az avatóünnepség egyik résztvevőjéről, sőt díszvendégéről emlékeznék meg, akit talán méltatlanul feledtünk el, bár a maga módján „zentaiságunk” képviselője volt ő is. A Sentai Friss Újság így ismertette – bár elég szűkszavúan – a szertartást:

„Ünnepélyes keretek közt avatták fel az újonnan épült szefard hitközségi templomot. Lebovics és Schweiger szentai, Deutsch szuboticai és Silberstein váci főrabbik kedden délután ünnepi díszruhában a templom elé helyezett faragatlan fapadra ültek, híveiktől körülvéve. Ugyanakkor a szefard hitközség megbízásából Pollák Izrael méltatta a nap jelentőségét. A beszéd elhangzása után Silberstein főrabbi a templomkulcsokat kétszer összecsörgette, majd kinyitotta a templom ajtaját. Amint a hívek a templomba elhelyezkedtek, a váci főrabbi szentbeszédet mondott, majd Lebovics megfogadtatta a hívekkel, hogy hitük parancsait minden körülmények között megtartják. A templomi istentiszteletet négyszáz terítékes bankett követte a templom melletti nagyteremben, ahol Hoffmann adai, ifjú Lebovics szentai rabbik, Gross Dávid és Rauschnitz Lázár mondottak fölköszöntőket.”

Zenta mindenkor túl kicsi volt ahhoz, hogy itt született tehetségei helyben bontakozhassanak ki, ezért amennyiben komolyabb karriert szerettek volna megvalósítani vagy egyszerűen csak tudásukat az őket kielégítő módon gyarapítani, azt csak másutt tudták megtenni, gondoljunk csak a szerbek közül Stevan Sremacra, a magyarok közül pedig akár Dudás Gyulára; miért lett volna ez másképp a zentai zsidóknál: egyikük, Fekete Mihály szintén másutt lett nemzetközi hírű matematikus. Olykor azonban nem saját döntés alapján, hanem a körülmények alakulásával kerültek el egyesek Zentáról, akár kisgyermekként, ezért a helybeliek emlékezetében nem is volt igen lehetőség megragadniuk, beágyazódniuk – hacsak ők valamilyen okból nem tartották fontosnak, hogy időről-időre visszatérjenek. Ilyen kivételnek számít Silberstein Jesájá, aki gyermekkorának csupán legelső néhány évét töltötte Zentán.

 

Ismétlődő: 
Nem ismétlődő program