Mikve | Vajdasági Magyar Kulturális Kalauz

Mikve

sze, 2019-01-16 19:30

Az Újvidéki Színház vendégjátéka

Szereposztás: Shoshana – Krizsán Szilvia; Shira – Elor Emina; Chedva – Figura Terézia; Eszti – László Judit; Hindi – Banka Lívia; Tehila – Dienes Blanka, f. h.; Miki – Crnkovity Gabriella; Elisheva ‒ Zsivanac Léna, m.v. Díszlet: Voranc Kumar, m. v. Kosztüm: Tatjana Radišić, m. v. Zeneszerző: Mirko Vuksanović, m. v. Rendező: Katja Pegan, m. v.

Crnkovity Gabriella, Miki: Michaela. Jobban szereti, ha Mikinek szólítják. A vallásosság távol áll tőle, azt is mondhatnánk, hogy anti-ortodox. Énekesnő. Szabad gondolkodású, ami a beszédében és a viselkedésében egyaránt megmutatkozik. Nem tűri a korlátokat, a szabályokat, a törvényeket. Azt cselekszi, amit a szíve diktál. A szerelméért viszont bármire képes. Így kerül a mikvébe. Szereti a férjét, aki nemrég rákattant erre az ortodox dologra és nem hajlandó vele lefeküdni, amíg Miki meg nem tisztul.

Figura Terézia, Chedva: Chedva – a nő, a politikusfeleség, a népszerű közéleti aktivista felesége. Látszatra ápolt, kedves, csendes, a családja jólétét, hírnevét szem előtt tartó nő. De mi rejtőzködik a felszín alatt? A férje, az a szörnyeteg, napról napra veri, tele van véraláfutásokkal, ezeket ügyesen elrejti, tele van fájdalommal, amit nem oszt meg senkivel. Ez a csendes szenvedés, ami benne dúl, egy pillanatban elviselhetetlenné válik. Az ortodox judaizmus szabályai arra kötelezik, hogy a mikvében hónapról hónapra megmártózzon. Itt mindenki látja a bántalmazás nyomait, mindenki tudja a szenvedését, de szemet hunynak felette, az arcába hazudnak, elfordulnak. Senki nincs, aki megfogná a kezét, támogatná a szenvedésben, bátorítaná, segítene neki kiszabadulni a férje karmaiból. De akkor egy új segédfelügyelő érkezik a mikvébe. És új fejezet kezdődik Hedva életében.

Ez a karakter, Hedva, a mai világ nője. A bántalmazott nők prototípusa. Az a nő, akiről a kékfény-rovatban olvasunk borzasztó eseteket nap mint nap. Ő képviseli az összes bántalmazott nőt. Ő a mi valóságunk, a manapság is otthon bántalmazott nők képmása, azoké, akik nem képesek kiszabadulni otthonaikból, agresszív házastársaik kelepcéiből.

Elor Emina, Shira: Shirát játszom. Ezt a bátor nőt, aki a drámában az igazságért harcol. Shira nem született bele a zsidó vallásba és nem tagja az ortodox közösségnek. Kilencévesen lett vallásos. Az ő hitét máshogy szabták. A darabban épp ezért ő az, aki a szabad akaratot képviseli. A szabad akarat pedig össze tudja komplikálni az életet. Ugyanakkor fel is tud szabadítani. A darabban olyan nőket látunk, akik nem is tudják magukról, hogy rabok. Vagyis vannak, akiknek megfelelnek a saját börtöneik és vannak, akiknek nem.

Dienes Blanka,Tehila: Tehila. 19 éves lány. Tele van félelemmel. Úgy érzi, mindent elront az életében. Hogy megfeleljen az ortodox közösségnek, férjhez megy, bár szerelmes egy másik fiúba, akivel nem lehetnek együtt a vallási előírások miatt. Borzasztóan fél a testi kapcsolattól. A mikvében várja a segítséget. A Mikve az első darab, Tehila az első szerep, amit kaptam az Újvidéki Színház színpadán.

Krizsán Szilvia, Shoshana: „Igaz – a mikvében semmi nem maradhat titokban, de ettől még tiszteletben kell tartanunk minden idejáró nő magánéletét. Ha erre képtelen vagy, nem maradhatsz itt.” Olyan ez egy kicsit, mint a saját vallásomban a gyóntatószék. Csak itt nem papok – ez esetben papnők – a szereplők, hanem fürdőfelügyelők. Lelkükön hordják a titkokat. A másokét, a sajátjaikat… Shoshana megpróbál nem erkölcsi kérdést csinálni a hallottakból, látottakból. Befogja szemét, fülét, száját. Betartatja a törvényt, a vallás rituális, külsőséges vonatkozásait, és elnémítja a lélek kétségbeesett sikolyait.

Gyönyörű ez a szöveg. Hogy hogyan fog működni a színpadon, még mindig nem tudom. De olvasva valódi megtisztulás.

László Judit, Eszti: Az ösztrogénszint ingadozása veszélyes dolog. Különösen akkor, ha 8 vagy annál több nő gyűlik össze, ráadásul színházat csinálni. Szerencsére azonban pozitív vonulatai is lehetnek. Amikor példának okáért visítva nevetünk egy-egy mondaton vagy gesztuson, ahogy csak a nők tudnak. Vagy átérezve a drámát, könnybe lábadt szemekkel összeölelkezünk a színpadon. Vagy egyszerűen csak nassolunk a napsütésben az udvaron. Bárhogy is van, az előadás megszületik, odafigyeléssel, kemény munkával, koncentrációval és persze néhány jól bevált női praktikával.

Eszti szerepét játszom. Talán ő az egyetlen nő a darabban, akinek nincs titka és ezáltal tragédiája. Mindenesetre nem olyan mértékben, mint a többieknek. Végtelenül egyszerű, kissé talán olykor ostoba is, ám ugyanakkor tiszta szívű asszony, aki hat gyerek anyja. Szeret beszélni, főleg magáról és a családjáról. Szegényesen élnek, de ez őt nem gátolja meg a boldogságban. Örömmel bújok a bőrébe, remélem ő is elégedett velem, ahogy színpadra viszem.

Banka Lívia, Hindi: Különbözünk vagy egyenlőek vagyunk? Jogaink vannak vagy kiváltságaink? Elrendeltetésünk vagy nemes feladatunk? Nők, férfiak vagy csak emberi lények? Miért kell százévenként ezekre a kérdésekre választ keresni? Gúzsba kötnek bennünket a hagyományok? Fogva tartanak a vallási előírások? Törvények? A szociális hovatartozás? Kérdések. Kérdések. Kérdések. Mikve!!! Női sorsok. Szerelmek. Félelmek. Titkok. Harcok. Könnyek és sikolyok. Kérdések. Kérdések. Kérdések. Újabb száz év?

Zsivanac Léna, Elisheva: Elisheva Hedva lánya, évek óta nem beszél, annak ellenére, hogy az ország leghíresebb orvosai foglalkoztak vele. Gyakran jár az édesanyjával a mikvébe. Ő nem akárki lánya, ő Mojse Wasserstrumpf lánya.

Ismétlődő: 
Nem ismétlődő program