A zentai Történelmi Levéltár legújabb könyvének ünnepélyes bemutatója. Molnár Tibor levéltárossal, a kötet szerkesztőjével és Fodor István újságíróval, a Magyar Szó Tiszavidék rovatának szerkesztőjével Gruik Ibolya újságíró beszélget. Köszöntőt mond ifj. Fodor István, a zentai Történelmi Levéltár igazgatója
„A több mint négy évtizedes jugoszláv szocialista korszakot régen magunk mögött tudhatjuk. Valós, megélt emlékeik erről az időszakról már csak a 45 évnél idősebbeknek vannak, de az ő megítélésük is vegyes, gyakran ellentmondó.
Egyesek nosztalgiával gondolnak vissza a szocialista rendszer „emberközpontúságára”, a szavatolt létbiztonságra: hogy mindenkinek lehetett munkahelye, hogy a kétkezi munkás is lakáshoz juthatott, vagy házat építhetett visszafizethető kölcsönből, hogy autót vásárolhatott – ha hazai gyártmányút is –, és évente nyaralni is eljutott. Természetesen a tengerre – mert akkor még az is volt! –, és persze két hétre, mert a szocializmus legfőbb értékének, a munkásembernek annyi járt.
Mások kárhoztatják ezt az érát, mondván, hogy elnyomatás, diktatúra uralkodott, hogy nem volt szabadság, hogy a testvériség-egységet illetően illúziókban ringattuk magunkat, valamint hogy az ország külföldi hitelekből tartotta fenn az életszínvonalat és a látszólagos jólétet…
Kötetünk nem vállalkozik arra, hogy pró vagy kontra állást foglaljon, vagy a bonyolult kérdést – miszerint jó volt-e a szocializmus, vagy sem – megválaszolja.
Csupán arra teszünk próbálkozást, hogy a korabeli ünnepek egy-egy pillanatképének felvillantásával bemutassuk: hogyan festett ennek a letűnt – ma már talán szürreálisnak ható – világnak néhány szegmense, hogy miként ünnepeltek Zentán.
A munka megkezdésekor megdöbbenve tapasztaltuk, hogy erről a közelmúltbeli időszakról aránylag kevés forrásanyaggal rendelkezünk. Ennek legfőbb oka, hogy a korabeli rendszerben meghatározó szerepet játszó ún. társadalmi-politikai szervezetek – a Jugoszláv Kommunista Szövetség, a Jugoszláv Szakszervezeti Szövetség, Jugoszlávia Dolgozó Népének Szocialista Szövetsége, a Népfelszabadító Háború Harcosainak Szövetsége, a Jugoszláv Szocialista Ifjúsági Szövetség – zentai helyi szervezeteinek levéltári anyaga nem a zentai Történelmi Levéltárba került, illetve számunkra elérhetetlen. Ezért a »szegény ember vízzel főz« elv alapján az a döntés született, hogy a zentai Városi Múzeum (VMZ), a zentai Történelmi Levéltár (TLZ), valamint az egykoron, 1969 és 1993 között megjelenő Tiszavidék fényképtáraiban fellelhető fotókra és a lapban megjelent újságcikkekre támaszkodunk. Ezért a kötetben – a meglévő, illetve hiányzó anyag függvényében – nagy fokú időrendi és témabeli széttagolódás észlelhető: egyes eseményekről sok és jó minőségű fotó maradt fenn, másokról szinte alig, vagy semmi sem. A fotók készítőire vonatkozóan sajnos nem találtunk adatokat, így azokat nem is közöljük. Az idézett cikkek a korabeli álláspontokat tükrözik, a rendszernek tetsző hangnemben. Hogy azok mennyire voltak valósak és időtállóak, azt a tisztelt olvasó önmaga is megítélheti.
A munka során nyújtott önzetlen segítségéért köszönet illeti Pejin Attilát, a zentai Városi Múzeum vezetőjét, valamint Fodor István újságírót, aki írásával is hozzájárult a kötet teljesebbé tételéhez.” (Részlet a kötet előszavából)