„Az idei mozgóképnapunkon a hagyományos dokumentumfilmek mellett olyan, az elmúlt évtizedekben készült és a feledés homályába burkolt kísérleti-experimentális kategóriába sorolható filmeket is vetítünk, adunk közre, amelyek részei a vajdasági magyar filmművészetnek, amelyek születésükkor, első bemutatásukkor képesek voltak az újat, a kísérletezést kedvelő alkotóra, tehát ránk, a közönségre és a szakmára hatni, megszólítani, egyik-másik esztétikai, formanyelvi vitákat is generálni. Ami igazán izgalmassá teszi számunkra, alkotók számára és talán a mai néző számára ezt a retrospektív filmprogramot, összevetni mi maradt meg máig egykori hatásukból?
Mit is értünk kísérleti-experimentális film alatt? „Olyan film. amely valamely új formanyelvi elem, technikai eljárás, esetleg elbeszéléstani ötlet kipróbálására, kimunkálására születő, többnyire rövid filmalkotás, mellyel a nagyközönség ritkán találkozik.” (Film- és médiafogalmak kisszótára. Szerk. Hartai László. Korona Kiadó, 2002.)
A mi filmjeinkre ez a definíció csak részben felel meg. Annál találóbb, kifejezőbb megnevezés a mozgóképvers, költői kisfilm: zenére, zörejre, hangra, vizualitásra és a montázsra (filmsnittek egymásutánisága, ami az egyes felvételeknek együttes új tartalmat, új jelentést ad) épülő filmalkotásoknak nevezném. Ezek a filmek a mozgókép illúziókeltési lehetőségeit, hatásmechanizmusait kutatta, feszegette úgy, hogy mindegyik narratíva mögött, egy vagy több szálon futó, lazán kapcsolódó történet is kiérezhető.” (Siflis Zoltán, Balázs Béla-díjas rendező)
kubikosok
Dokumentumfilm. Rendező: Vicsek Károly. 10 perc.
A kubikosok a legkérgesebb kezű és legigásabb vállú földmunkások voltak egykoron. Alacsony szaktudást, annál több kétkezű fizikai érőt igénylő kubikosok életét mutatja be a film. Verejtékes kéznyomatuk számtalan létesítményen máig fennmaradt.
Trg–Tér
Dokumentum-filmetűd. Rendező: Vicsek Károly. 16 perc.
A város főtere mint a történelem forgatagának mozgóképen megörökített személyes és közösségi események színtere.
Portré+portré
Dokumentum-filmetűd. Rendező: Siflis Zoltán. 5 perc.
Hernyák és a magyar bor
Dokumentum-filmetűd. Rendező: Tolnai Szabolcs. 5 perc.
Burány Béla és a magyar jazz
Dokumentum-filmetűd. Rendező: Tolnai Szabolcs. 5 perc.
Ügyvéd
Mozgóképvers. Rendező: Hoffmann Artúr. 8 perc.
Egy falusi plébános élete
Portré dokumentumfilm Tari János plébánosról. Rendező: Bogács Mónika. 8 perc.
Írta és rendezte: Bogács Mónika. Operatőr: Csubrilo Zoltán. Vágó: Iván Attila.
Az észak-bácskaiaknak különös kegyelem jutott. Együtt élhettek egy valódi pappal. Egy Atyával. Így is ismerték mindenhol: Tari Atya. Nagybetűvel mondtuk, hiszen lelki nagysága, szeretett-teljes lénye, valódi atyasága mindnekiben visszhangot keltett. Élete végén az adorjáni plébániára helyezték, ott kereste fel a filmes csapat.
Szikfilm
Költői kisfilm. Rendező: Bicskei Zoltán. 13 perc.
Hommage Szőts Istvánnak és Albert Lamorisse-nek
16 mm – 13 perc (kisjátékfilm, 1993.)
Írta és rendezte: Bicskei Zoltán. Operatőr: Jovan Milinov. Gyártó: Újvidéki TV. A győri Mediawave fesztivál különdíjas alkotása.
A Magyarkanizsát körülölelő Járás szikes pusztaságában bolyong, pontosabban mondva helyét keresi egy fekete klottgatyás kisfiú. A végtelen síkon, az álom és a látomás szintjén a pici és a nagy egysége fonódik egybe…
Buda Ferenc Kossuth- és József Attila-díjas magyar költő, műfordító: „…A fiú távoztában zsugorodó, törékenyen is eleven kis alakja. Ahogy valamit szemügyre vesz, figyelgeti. Feltámad a szél, fúj egyre erősebben. A gyerek leheveredik, majd széttárt karokkal hanyattfordul a szikes puszta egy kiaszott fűvel borított foltján. A kukoricás. A fakóra száradt, szablyaéles levelek. Zörgésük, surrogó susogásuk. A fiú felkuporodik egy fehér oszlopkezdemény tetejére. Úgy ül ott, akár egy bálvány. Majd ismét: a ragyogó égbolt fényessége…”
Petőfi Sándor
Kisjátékfilm etűd. Rendező: Antal Szilárd. 13 perc.
Szervező: Cinema Filmműhely Társulat és Siflis Zoltán (Balázs Béla-díjas rendező)
Támogató: Tartományi, Művelődési, Tömegtájékoztatási és Vallási Közösségi Titkárság, Sat-Trakt Kft.