Világutazók 2018: SZUCSOU – KÍNA VELENCÉJE ÉS A KERTEK VÁROSA | Vajdasági Magyar Kulturális Kalauz

Világutazók 2018: SZUCSOU – KÍNA VELENCÉJE ÉS A KERTEK VÁROSA

cs, 2018-12-27 18:00

Gere Lídia filmvetítéssel egybekötött úti élménybeszámolója

„22. nap: Sanghajból vonattal mentünk a 80 kilométerre lévő Szucsouba. Ezt a várost Kína Velencéjének és a klasszikus kertek városának is nevezik. A híres Nagy-csatorna mellett található, ez volt valamikor a leghosszabb mesterséges hajózható csatorna, amely Pekingtől Szucsouig 1700 kilométer hosszan húzódott. Ma csak részletei maradtak fenn, de a Császár-csatorna maradványai festőiek. A házak egyenesen a vízből emelkednek ki, a fűzfák, a cseresznyefák ágai a folyóba hajolnak, kecses hidak ívelnek át a lassan csordogáló víz fölött. Kényelmesen csónakáztunk a vízen, kellemes sétákat tettünk a csatornaparton, sőt a napi gyorsgyalogló edzésünket is itt végeztük, helyi idegenvezetőnk arckifejezéséből ítélve, nyilván azt gondolta magában, hogy legfőbb célunk benevezni a pekingi nyári olimpiára, biztosan azért mozgunk annyit. A városban valamikor több mint 200 kert létezett, az előkelő császári hivatalnokok a keskeny sikátorok mögött rejtették el néhány hektáros kertjeiket. Ezekből néhány tucatnyi ma is megtalálható, számos kert az UNESCO Világörökség listáján szerepel. A csónakázás után ezekből néztünk meg néhányat. Az egyik csodálatos kertben ezernyi azalea, rododendron és bonszai-fa pompázott, nekünk viszont sajnos már aznap este vissza kellett utaznunk Sanghajba.

23. nap: reggel a 430 kilométer/óra sebességet elérő Transrapid vonattal száguldottunk a reptérre, a 30 kilométeres utat 10 perc alatt tettük meg. Repülőnk pontosan indult 9.30 órakor, végig világos volt, mert a nap után repültünk. Ez jó volt, mert, ha éjszaka repültünk volna, nyilván kidobtak volna a köhögésem miatt.

Az elmúlt hetek képei nyüzsögtek a fejemben, rengeteget láttunk. Évezredes kultúrát ismertünk meg, egy kitartó, lehetetlent nem ismerő népet. Úgy hiszem sikerült ennek az óriási országnak tipikus tájait, szokásai megismernünk. Ha változtatnék rajta, hozzátennék 6–7 napot az utazáshoz, akkor mindenhol kicsit lazább lett volna a tempó, nem ennyire intenzív. Eltekintve a kisebb-nagyobb problémáktól egyike volt legtartalmasabb, legváltozatosabb utainknak.” (Gere Lídia)

Ismétlődő: 
Nem ismétlődő program