A Népkör Magyar Művelődési Központ Oláh Sándor Képzőművészeti Szakosztálya 2015. évi Tavaszi tárlatának vendégkiállítása.
"Kedves Tárlatlátogatók!
Nagy öröm, hogy ilyen szép számban megjelentünk a 13. Tavaszi Tárlat megnyitóján, ugyanis nem kis munkája van ebben a kiállításban a szervezőknek és a Népkör Oláh Sándor Képzőművészeti szakosztály tagjainak. Önök közül sokan tudják, hogy a rajzcsoport 1997 óta működik Boros György, Szabadka és a festészet Gyurka bácsija által. Ezúttal 35 kiállító munkáját tekinthetik meg, s közülük a legfiatalabb mindössze hétéves. Az alkotások olyan érzéseket váltanak ki belőlünk, mint a tavasz, az újjászületés és a fiatalság évszaka. Az akvarell munkák a felnőtt növendékek kezei által jöttek létre a következő témákra fókuszálva: virágok, csendéletek, tájak, vizek, árnyékok a vízben. Az embertől kietlen, de a természettől annál gazdagabb színes tájak egyfajta elvágyódást keltenek életre bennünk. Egyes tájképek esetében az elmosódott jelleg egyszerűen a szemlélőt is belemossa a tájba, s pillanatok alatt úgy érzi, hogy része a képnek. Nem maradhat kívülálló, bekebelezi a táj, éltetik egymást. Így találkozik az akvarellfestészeten belül az alkotó és a befogadó. Mint a többi művészeti ág esetében is, itt sem beszélhetünk arról, hogy mi a célja az alkotónak a munkájával, viszont ha azt tűzték volna ki célul, hogy a képnek hangulata, egyedi világa, és a szem számára már szinte íze legyen, akkor bátran kijelenthetem, hogy tökéletes munkát végeztek. A különböző pályázatokra készített rézkarc és akvatinta technikájú képekből az életöröm és a játékosság árad. A fiatal művészeknek gyerekeket és a környezetüket kellett a fémlemezre varázsolniuk. Akár a fantázia, akár a valóság lett megörökítve, boldogok lehetünk, hogy vannak még fiatalok, akik számára igenis fontos, hogy a játék egymással történjen, engedjünk papírsárkányt, állatokkal és természettel vegyük körbe magunkat, és az embertársainkhoz vezető utat ne állják el a technikai eszközök. Azt gondolom, hogy amíg a művészeten belül ilyen idillikus képek élnek és születnek, addig nincs nagy gond, hiszen ezek olyan erős bástyák, amelyeket nem tudnak a hétköznapok ledönteni. Többször megjelenő szimbóluma az alkotásoknak a repülés, a felfelé törekvés. Az ábrázolás teljesen jogos, hiszen a Képzőművészeti Szakosztály egyre intenzívebben emelkedik felfelé. Nem kell csodálkozni a sikeren, hiszen Boros György és „növendékei” kitartóan alkotnak, fejlesztik magukat, és motiválják egymást. A képzőművészeti vénák eredményei, a képek leszálltak a Galéria falaira, és csak arra várnak, hogy a szembogarak által találkozzon az alkotó és a tárlatlátogató. Köszönjük a művészek bizalmát, hogy megosztották velünk munkájukat, mi pedig legyünk nyitottak a XXI. századi Szabadka tehetségeire. Ne csak szemmel, szívvel is nézelődjünk!"
Bíró Tímea