Székely Erzsébet előadása. Székely Tibor, a neves eszperantista, világutazó gyűjteményéről korábban (is) megoszlottak a szakmai vélemények, mert nem igazán fért bele a merev muzeológiai vagy néprajzi klisékbe, s végső soron az ebből fakadó félreértések miatt került a gyűjtemény javarészt a zentai Városi Múzeumba. Mi ugyanis magunkévá tettük Székely Tibor eredeti elképzelését, ti. azon túl, hogy a tárgyakat szakszerűen begyűjtötte, s leíró kartonokkal látta el, valóban nem törekedett különösebben arra, hogy – úgymond – a klasszikus néprajzi kritériumoknak megfelelő gyűjteményt hozzon létre, hiszen mindenkor az ember, nem pedig a tárgyak érdekelték elsősorban: megannyi darabja egy gyűjteménynek egy-egy történet, s magának a gyűjteménynek a története is egy álommal kezdődik: Székely Tibor egy olyan majdani múzeumot képzelt el, amely Az ember múzeuma lesz, nem pedig valamiféle egzotikus kirakat, amire európai szemünk kíváncsian, de továbbra is csupán értetlenül rácsodálkozik, holott a színes kaleidoszkóp az értő ember számára még egy bizonyítéka a sakkozók által használt mottónak: Gens una sumus.