Gere Lídia filmvetítéssel egybekötött úti élménybeszámolója „Cuzcóból az Andok-luxusvonattal kellett volna Punóba, a Titicaca-tóhoz utaznunk. Már előre örültem, hogyan fogom a vonat panorámakocsijában eszegetve-iszogatva élvezni a havas Kordillerák övezte Altiplanó fantasztikus színeit – de pechünkre kisült, hogy aznap sajnos nem indul vonat a Bolíviai-magasföldre. Így hát buszra raktak bennünket, ami gyorsabb volt ugyan, mint a vasúti szerelvény, de nyilvánvalóan több ember is jutott benne egy négyzetméternyi területre. Kárpótlásul beiktattak négy megállót, újabb csodálatos látnivalókkal. Az Altiplano egy 3-4000 méter magas fennsík, gyér növényzettel, rövid nyárral, minusz 20 fokos téllel. Az itt élő emberek igencsak megküzdenek a betévő falatért, a megélhetésért, de ennek ellenére jókedvűek, barátságosak. A levegő kristálytiszta, a hófedte Andok csúcsai élesen rajzolódnak a mélykék égre. A 4000 méter magasan fekvő Titicaca-tó a világ legmagasabb hajózható tava. Átjárja a misztikum. Itt született a fény, innen indult az inkák története. A tavat részben sűrű nád, a totora növi be, ebből készítenek mesterséges szigeteket, ahol minden nádból van, ezek az úszó falvak. Totorából készült a legendás Thor Hayerdal hajója is, amivel bebizonyította, hogy az emberek hajóztak már a nagy óceánokon jóval Kolumbusz előtt is.” (Gere Lídia)